A változás

zsuzsa's picture

Van, aki könnyen vált, van, aki nagyon könnyen és vannak azok, akik rettegnek a változásoktól. De mi is a változás? Tehetné fel a kérdést akárki. Változás történik, ha elköltözünk, ha munkahelyet váltunk, ha átrendezzük a lakásunkat, ha új emberekkel ismerkedünk, ha gyerek születik, ha szeretteink közül valakit elvesztünk, vagy változást jelenthet már az is, hogy reggel többet alszunk, többet foglalkozunk a szeretteinkkel és kevesebbet a munkával, ha valamit másképp csinálunk, mint ahogy azt a társadalom elvárja vagy előírja.

A változás, a változtatás, a változékonyság, a váltás…

 

2015.08.06-08.23: Horvátország, több mint 2 hét a tengerparton, semmit tevés. Nem vagyunk elszakítva a világtól, van internet, van telefon, jönnek, mennek a barátok… de nincs munka… és megjelent a nagy űr. Bár itt vagyunk egymásnak, nagyon jól érezzük magunkat, nincsenek összetűzések (csak a reggeli vagy a néha morcogásom), boldogak vagyunk. S mégis egyikünk sem érzi teljesen jól magát, teljes egészében. Hiányzik valami… talán a munka, a rendszerezettség az életünkből?

Elindultunk egy új úton… elterveztük, hogy változtatni fogunk életünkön. A munka, a hétköznapok eluralkodtak rajtunk, nem akarjuk ezt többet, váltani kell. És íme, megszületet a döntés, váltani fogunk…

  1. Megvettük a repülőjegyet – csak egy repülőjegy, amitől talán túl sokat várunk – vagy túl sokat várok. Tudom, hogy a változást nem a repülőjegy fogja meghozni, hanem az, ahogyan ezt kihasználom. A saját sorsom, életem a kezemben van, még akkor is, ha egy magasabb erő irányítja azt… nézem a tengert és tűnődök, mennyire könnyű ezt leírni, kimondani, de mennyire lesz ezt nehéz megvalósítani??? Lesz rá erő, akarat, kitartás, hit.
  2. Feladtam a mindenki által biztosnak nevezet állást, nem vagyok többé tanár, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Mindenki azt sugallja, mondja, hogy jól csináltam, a gyerekek szerettek, de én nem érzem hivatásnak. Kiemelkedő tanár, pedagógus pedig nem lehetsz hivatás nélkül. Szerintem a pedagógus egy kiemelkedő személyiség, akit tisztelni és becsülni kell, kár, hogy a mai társadalmunk ezt nem így látja. Most jövök rá, két dolog is ellenzi, hogy azt csináljam, amit eddig csináltam, nincs megtisztelve és nem érzem hivatásnak. Hogy tanár vagyok vagy nem? Az egy más kérdés. Azt valószínű a jövő fogja eldönteni… lehet, hogy tényleg az vagyok, s akkor biztos megadatik a lehetőség, hogy tanítsak.
    – Megszólított – Ő az, akivel négy éve élem együtt életemet – léci megnézed, amit írtam, szeretném, ha rábólintanál, mielőtt, közzé tenném. Az utazásunk előkészületeinek részleteiről van szó, személyes leírás róla, rólunk egy szállás kereső oldalon. Nagyon szép amit írt, mindig is szépen tudott fogalmazni, írni.
  3. Három hónap távol az otthonunktól. Sokan azt állítják nem a legjobb választás az Államok, de számunkra egy elérhető lehetőség, már voltunk, ismerjük a nyelvet és vannak barátaink, akikkel az utóbbi időben nagyon-nagyon kevés időt töltöttünk. Igen, az Amerikai Egyesült Államok a következő 3 hónapra az otthonunk lesz. Sokat várunk ettől az utazástól és tudatosan futunk neki, hogy a változás az teljes mértékben tőlünk függ.

Az Adria kék, végtelen víztükre ragyog ránk a horvát partjain. Planikovac, tanya Horvátországban, ahol a csend és nyugalom vesz körül, ahol a nap fényesebben süt, a tenger vize sósabb, a vihar erősebb. Ahová még nem kötnek emlékek, egyelőre csak van és örvendünk, hogy van. Ahol szeretünk lenni, ahová vissza járunk egyedül, a családdal vagy barátokkal. Most a felkészülést jelenti, az átmenetet a viharos, zsúfolt hétköznapok és a hosszú utazás között. Amint kiderült, nagy szükség van rá. Nehéz a váltás, nehéz a leállás, nehéz másokra bízni a feladataidat. De most már jó itt lenni, jó leállni, félelmetes és kellemes mást tervezni, mint az őszi iskola kezdést. 

- Ránézek, és csak hálás lehetek, hogy ezt így megtervezte és elindította. Szükségünk van a változásra, ahhoz, hogy egy boldog életet élhessünk együtt.

Nem vagyunk egyszerűek, nem vagyok egyszerű szoktam mondogatni – de igenis egyszerű vagyok, csak nem vagyok hajlandó az élet egyszerű dolgait – szeretet, boldogság, vidámság, változatosság – kihagyni az életemből és felcserélni a megszokott, mókus kerekes élettel – abban vagyok egyedi, hogy szeretném élni az életet színesen és boldogan. S milyen jó, hogy ebben társra találtam, aki szeret boldog lenni, még ha szembe kell szegüljön a társadalmi előírásokkal is.  

2 Comments

Felnövőfélben...

Felnövőfélben...

Sok sikert a kitűzött cél elérésében. Tényleg, mi a konkrét cél, van-e, tiszta-e? Esetleg maga a cél az, hogy tisztuljon a kép?

Pozitiv gondolataim irányotokban!

 

Gyakoroltok a valtozasra

Mar masodszor irom a szoveget, mert, feltetelezem a Java Script, kitorolte az elso valtozatot mivel az en nevem is Zsuzsa volt :)

Eppen most kezdtem neki ennek a konyvnek:

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

Szerintem senki sem akar sokat valtoztatni ha kenyelmes es biztonsagos az elete. Pillanatnyilag en is leallaitanam az idot es csak pihennek.

Gratulalok nektek ezert a lepesert! Gondolok ratok!

Add new comment